A kiállítást 2007. szeptember 1-tõl 2008. február 5-ig láthatjátok Budapesten a Millenáris Parkban. Ide mi is ellátogattunk. Az iskolából annyian jelentkeztünk, hogy megtöltöttünk egy 40 fõs buszt. A negyedik óra után indultunk a mûvelõdési ház parkolójából. Fekete Csilla tanárnõ, Dorn Anikó tanárnõ, Bechtel Helmut Herman tanár úr és Kocsis Csaba tanár úr jött el velünk.

    Amikor 3 és fél órás utazás után felértünk Budapestre, elsétáltunk a Millenáris Parkba. Egy kicsit kellett várni, hogy bemehessünk, de egy rövid várakozás után felmentünk. Amikor a kiállításra beléptünk, kaptunk egy White Star Line belépõkártyát, amin azoknak az embereknek volt a neve, akik a Titanicon utaztak. Ezen a lapocskán rajta volt, hogy hány éves volt az illetõ, amikor a hajóra felszállt, hogy honnan hova utazott, melyik osztályon kapott szállást, mi volt az utazásának a célja és egyéb információk a személyérõl. A történetet már biztosan sokan hallották, de talán még nem találkoztatok vele ilyen eredetien, szenvedélyesen, mint ahogy ez a kiállítás lehetõvé tette. Hosszú elõkészületek után a Titanic elsõ útjára készült. 1912. április. 10-én a hajó Southhamptonban felhúzta a horgonyt, nyugatnak fordult, hogy elérje New Yorkot. A hajó több volt, mint acél és gõz. A luxushajón utazó emberek tanúbizonyságot tettek hihetetlen bátorságukról, hõsiességükrõl. Április 14-én este 11.40-kor az õrszem (Friedrick Fleet) azt kiáltotta: Jéghegy elõttünk! A hajóhídon Murdock elsõ tiszt parancsot adott a kormány elfordítására. Már késõ, a hajó a vízvonal alatt végzetesen megsérült, és néhány óra leforgása alatt elsüllyedt.

A kiállításon a szövegeket magyarul és angolul olvashattuk. Az elsõ teremben képek voltak a gazdagabb utasokról. A kiállításon több száz tárgyi leletet pillanthattunk meg, amelyeket az Atlanti-óceán al-járól 3800 méter mélyrõl hoztak a felszínre, például edényeket, tányérokat, csészéket, kulcsokat, táskákat, padlótöredékeket, csempemaradványokat és egyéb értékes dolgokat. Egy helyiség úgy volt berendezve, mint egy elsõ osztályú kabin az „elsüllyeszthetetlen hajón”. Volt egy olyan rész is, ami a harmadosztályt mutatta be. A következõ teremben egy jéghegyet láttunk, amit meg is érinthettünk, és ami teljesen olyan volt, mint egy igazi. A Titanic roncsait felhozó tengeralattjárót is megtekinthettük a kiállításon. Egy falon a 2200 utas neve volt az életben maradtakkal és az elhunytakkal.

      Miután végeztünk a kiállítás megtekintésével, volt idõ arra is, hogy elmenjünk a közeli Mamut bevásárlóközpontba. Elsõ utunk a McDonald’s-ba vezetett. Mindenki nagyon éhes volt már. A busz fél 7 körül elindult Bonyhádra, és fél 10-kor itthon is voltunk. Nagyon elfáradtunk, de megérte. Ha tehetitek, nézzétek meg ti is a kiállítást! Februárig még van idõ. Egy élménnyel több. Nem veszíthetsz semmit! 

Erb Alexandra-Váncsa Mariann (9.C)