Az elveszett napló

Bencze Barbara – Az elveszett napló

Vajon az, hogy elolvasod valaki más naplóját, képes megváltoztatni az életed? Nos, Amy esetében biztosan. 22 évesen egy nyüzsgõ, felfordult város apró szereplõjeként az ember csak egy dolgot kívánhat: békességet, ha csak néhány percre is.

Virginia Beach (Amerika nyugati partján fekvõ város) jelenti számára azt a mérhetetlen nyugalmat, amit az óceán látványa és a puha homok tapintása biztosít. Azonban egyik tengerparti látogatása során felfigyel egy aprócska tárgyra a hullámzó vízben. Egy naplóra, ahogy az késõbb kiderül.

De a kaland még csak most kezdõdik, hiszen elénk tárul a napló korábbi tulajdonosainak hihetetlen története, kezdve a 16. századi Amerika bemutatásától néhány hétköznapi lány életéig. A napló azonban rengeteg rejtélyt tár elénk, hiszen a majdnem 400 évet átívelõ irományok, kis idõközönként gazdát váltanak. A több 10 kézen átjárt napló most a jelenben van Amynél, aki írói babérokra hajtva felhasználja a lányok történeteit a saját könyvéhez.

De vajon mi történik a naplóval? Talán ismét más gazdát keres magának?

    - Ez így nem jó! Hogy kell elkezdeni egy könyvet? – Amy hetente egy-két alkalommal, ahogy munkája engedte, elszakadt a nagyváros bûzlõ kéményeitõl, a taxik és a türelmetlen sofõrök dudáinak szimfóniájától, és legfõképpen a szerkesztõségben uralkodó nyomortól, és egy csendes helyet keresve, átadta magát a hûvös szelek érintésének, az óceán fagyos vizének, az apró lábnyomokkal teli homok puha tapintásának, behunyta a szemét és Good Charlotte1-ot hallgatott. Csak ennyi kellett, és máris futott a ceruza a kezében olyan ívelt mozdulatokkal, melyek megalkották a legszebb szavakat, legszebb helyeket, legszebb gondolatokat.

    Amy újságíróként dolgozott. Imádott benne mindent, az utazást a legelképesztõbb helyekre, a hosszú éjjeleket, mikor papírvégre kerültek az események, és azt a rengeteg kávét, amit egy éjszaka alatt a gyomrának ajándékozott. Mégis mikor szembesülnie kellett, hogy óriási, világméretû problémáknak csak néhány sort szentelhet, egyre kevésbé volt eleven az utazásoknál, és a cikkei sem maradtak ugyanolyan bohókásak, szórakoztatóak és rejtélyesek, mint azelõtt. Nem akarta ott hagyni az állást, mert szerette Robot, a fõnököt, szerette a társait és a reggeli versenyeket a kávéautomatához, de hangot akart adni mélyre rejtett gondolatainak egy-egy témához kapcsolódóan.

Néhány évvel ezelõtt egy hirtelen felindulásból elhatározta, hogy megpróbál írni egy regényt, amit el is kezdett, de a rengeteg munka mellett nem volt elég ideje rá, így pihentette egy-két évet. Mikor elõkerült és alaposan szemügyre vette, már nem volt olyan nagyszerû, mint amilyennek azt akkor képzelte, de még most is felizgatta a gondolat, hogy ha az újságon keresztül nem is tud üzenni az embereknek, talán egy egész regény elég lehet rá, hogy végre felfigyeljenek a gondolataira. Így néhány regényt magához vett, hogy közelebbrõl megismerkedjen a könyvek szerkezetével és mondanivalójukkal, kifejezésmódjukkal. Kihasználva újság-írói állását, interjúkat készített különbözõ korú, stílusú írókkal. Néhányan közülük hasznos tanácsokkal látták el, néhányan pedig leplezetlenül közölték, hogy nem tartják alkalmasnak erre a munkára.

Bencze Barbara (11.B)

Maraszin Fanni:  Elsõ lépések

Amikor a sulimba beléptem,

a kezem remegett, a lábam reszketett.

Nem is tudtam igazán, hogy miért izgulok ennyire,

csak azt, hogy valami új kezdõdik el.

Régi osztálytársakkal is érkeztem,

de voltak újak, kiket még nem ismertem.

Félve köszöntünk egymásnak, mint oviban a gyerekek,

kik anyjuk nélkül menni sem mernek.

És jöttek a kérdések…

Ki? Merre? Hogyan? Miért?

Az osztályfõnökünk Herman tanár úr lett, és azt hiszem, mára már kiismert bennünket.

Van kedvenc tanárunk, mint minden osztálynak,

aki segítségére számítunk a négy év alatt. Reméljük, olyan csapatnak képzelnek, akik okos, tisztelettudó, csendes, jóravaló gyerekek..

A tücskök meg a hangyák

Mindenkinek olvastak mesét lefekvés elõtt a szülei. A meséket kortól, nemtõl függetlenül is szeretjük, azért szeretjük, olvassuk gyermekeinknek, mert tanulságot tartalmaznak, jóra tanítanak, vagy csak egyszerûen szórakoztatnak. Mindenki tud mesét mondani, csak a képzeletünk szab határt. Mindenki hallott már a Grimm-testvérekrõl vagy Andersenrõl, valamint a nagy állatmeseíróról, La Fontaine-rõl, aki a fabula jeles képviselõje volt. Többek között õ írta a tücsök és a hangya tanulságos történetét is, amit Kosztolányi Dezsõ fordított.

Ezt a kis történetet sokan megszerették és átdolgozták, mint például Kányádi Sándor. Az õ mûve ellentmond a régi, jól megszokottnak. A tücsök nézeteit veszi figyelembe, és kiáll a tücsök mellett. Hiszen a tücsök nem tûrheti, hogy évszázadokon, évezredeken keresztül szégyenkeznie kelljen amiatt, hogy mások jobb kedvre derítése miatt nem tud gyûjtögetni. A tücsök megfigyelte a hangyák tevékenységét és arra jött rá, hogy a hangya egy rabszolga, és semmi áron nem adná oda a szabadságát. Kányádi mûvében az eredeti meséhez képest az üzenet is meg-változik, ez a kor sajátossága miatt lehet. Ez a mese a szabadság értékére hívja fel a figyelmet, mivel sok ember nem tudja, hogy milyen rabságban élni, ezáltal nem tudja érté-kelni a szabadságát.

Ez a mû szabad stílusban íródott, nincsenek írásjelek, nagybetûk. A szerzõ kereszt-rímeket használ. A régi idõkhöz tér vissza, az intertextualitás segítségével Ezó-puszhoz, illetve La Fontaine-hez.

Vannak humoros átdolgozások, mint például Yardbirds: A tücsök meg a hangya címû verse. A szerzõ páros rímeket, humoros szószerkezeteket és mai kifejezéseket használt, ami jobban élvezhetõvé teszi a mûvet a fiatalok számára. Ez a „mese” több idõt ölel fel, mint az elõzõ kettõ, de nincs tanulsága, mivel a tücsök halálra fagyott, a hangya a sok gyûjtögetés közben rokkant lett és munka nélkül maradt, koldus lett és elpusztult. Ennek a verses mesének az üzenete az, hogy: egyszer fent, egyszer lent, és mindegy, hogy mennyit dolgoztál az életben, a vége mindig ugyanaz: a halál.

Hajnóczy Péter is a humorosabb énjét vette elõ, amikor megírta a saját elképzeléseit errõl a mûrõl. A tücsök a hidegben ácsorog vászondzsekijében. Arra megy a melegen fel-öltözött hangya és beszélgetésbe elegyednek. A tücsöknek fordult a szerencséje és elhívták Franciaországba hegedülni. Sok gyakorlással bármit el lehet érni - ezt nem szabad elfelejteni. Õ is sokat gyakorolt otthonában és most mehet Párizs-ba. A hangya csak álmodozik róla - ahogy sokan mások is.

A mai mesék témája sok tekintetben változott a régiekhez képest, a mai gyerekeknek nincs szõke hercegük, aki a fehér lovon jön. A mesék ábrázolásmódja is eltér, régebben a rajzfilmekben arra törekedtek, hogy a szereplõk arányosak, valóságosak legyenek, mára már ez nem számít. Eltúlzott szemek, fejek, méretek bámulnak ránk a képernyõrõl. A kornak megfelelõen a mesék is átalakulnak, de egy biztos: mesék mindig lesznek.

Temesvári Bernadett (11.B)

Yardbirds:

A tücsök és a hangya

A fûben egy kiflicsücsök
mögül szól a tücsök
vonója frissen gyantázva
basevál hantázva
hogy feláll tõle
bárki szõre
fütyül a jövõre.
A hangya ezzel szemben
hatalmas ütemben
tölti a kamrát tele
/megtelt már a fele/
és muzsikusunk nem becsüli
öklét rázza és csepüli:
(…) 
az hozta a halált
a derék hegedûsre
és tette hûsre,
hogy a komája kitaposta belét
mert nem húzta el csak felét
a koma kedvencének
és az ének
itt megszakadt
s hogy utána mi maradt?
Se pénz, se ház, se teli ól
és azóta gépzene szól.
A hangya közben mindent telerakott
írtak róla, jelvényt kapott
meg isiászt, sérvet és ezernyi nyavalyát
itt fájt, ott fájt és hát
mivel dolgozni nem tudott
persze koldusbotra jutott.
A teli raktár már fel sem ködlött
mikor egy nap éhen döglött,
most a mennyben kesereg
/a hangya is ott tekereg/
és se jelvény, se kamra, se kincs.
Se tanulság.
Az sincs.

Dudás Kiss Csaba 10.C osztályos tanuló a Moby Dick zenekar Prometheus címû számának dalszövegét ajánlja minden diáktársának figyelmébe.

Schmiedl Balázs: Prometheus

nap korongja, szörnyeteg
völgy ölébe száll
földre hulló istenek
vad haragja vár