Hisszük, hogy már minden kedves olvasónk kívülrõl fújja szeretett világegyetemünk mûködésének alaptörvényét, amelynek bizonyítása egyszerûen szükségtelen, hiszen igazságértéke mindannyiunk számára nyilvánvaló: „A Perczel-firka nem vész el, csak átalakul.” A kétkedõ fizikus és matematikus elmék számára mindenesetre elõzõ számunkban tételesen bebizonyítottuk szlogenünk teljes körû igazságát. Idézzünk most mégis újra eme feledhetetlen remekmûbõl: „Õ az erõ, amely összekapcsolja egymással a kozmosz távoli elemeit. Elhozza otthonainkba messzi galaxisok legkisebb rezdüléseit is. Biztosítja az információáramlást a legtávolabbi csillagrendszerek között is. Tehát sose aggódj, hisz Kenobi mester is megmondta, hogy ’A Perczel-firka veled van…’”

Az olvasói visszajelzésekbõl tudjuk azonban azt is, hogy humán érdeklõdésû perczeles társaink számára túlságosan is tudományosan hangzott a fenti meghatározás, semhogy teljes azonosulásra legyenek képesek alapelveinkkel. Ezért útjára indítottunk egy bátor kutatócsoportot, hogy derítsenek fényt lapunk nevének homályba veszõ eredetére. Régészekbõl, történészekbõl, antropológusokból és újságírókból álló elitalakulatunk hosszas és fáradtságos kutatás után a filmvászonra újabban nagyapaként visszatérõ Indiana Jones bátorságát is megszégyenítõ módon a Völgység-patak elfeledett legendás völgyébe érkezett. A kalandorok a négy nép lakta elsüllyedt fõváros, Bonyhád utcái alatti kazamatákban egy rejtekajtóktól és csapdáktól védett titokzatos szentélyben egy szent szövegre akadtak, amelybõl nekünk most helyhiány miatt csupán részleteket áll módunkban közölni:

„Történt vala valamikor az idõk kezdetén, hogy õsatyánk Gabarra Atta, a felhõk feletti õserdõk hatalmas istenségeinek leszármazottja elhagyta lakhelyét, és hõsi útra indult. Vándorlásai során parafa tutajával egymaga átszelte a háborgó tengereket, bejárta mind az összes szárazföldeket. Kalandozásai során legyõzte a vizek ötszemû, húszkarú szörnyetegét megszabadítván a tengerek lakóit eme óriás zsarnokoskodásától. A kontinenseken megküzdött minden gonosz szándékú teremtménnyel, és szabadságot adományozott a földek lakóinak. Egy napon tizenkét társával megérkezett egy mezõket és erdõségekkel borított gyönyörû földre, amelyet a Völgység-patak szelt ketté… (…)

Gabarra Atta és társai városukat megalapították, és asszonyt választottak maguknak, hogy sokasodjanak, és leszármazottaikkal lakhassák e földet. Egy napon a tizenhárom hõs összegyûlt a hõsök szentélyében Bonyhád városában, hogy hálát adjanak az isteneknek vállalkozásuk sikeréért. A vezér magához ragadta a szót és eme mondatokat dörmögte: ’Társak, utunkat eleddig az égiek gondviselése kísérte. Mi hálásak vagyunk ezért, és nem restellünk áldozni a mennyei hatalmaknak. Tudom azonban, hogy unokáink feledékenyek lesznek, nem emlékeznek majd még a pár nappal azelõtti történésekre sem. Álmomban láttam, hogy évszázadokkal késõbb lesznek majd különös lények a Földön, akik nyitott szemmel járnak a világban, megörökítik embertársaik cselekedeteit, szakmájukat pedig publicisztikának nevezik majd. Megáldom én most az õ munkájukat, mert tudom, hogy mindenkor jót cselekesznek, és látom, hogy rendben való ez így. Krónikáikat pediglen, melybe igaz szavaikat feljegyzik, egy nagy harcosról fogják elnevezni.’ Társai ekkor egy emberként kiáltottak közbe: ’Tudjuk, mester. Gabarra Atta-firka lesz majd eme szent iratok neve, hiszen ki lehetne híresebb tenálad eme tájon, aki földet, vizet és asszonyt adtál nekünk hûségünk jutalmaként.’ ’Társak, hû barátok! Ne homályosítsa el látástokat a hiúság és az önhittség! Jönnek majd nagyobb nevek is minálunk, és mint mondottam, az ember feledékeny. Bizony mondom néktek, a szent iratokat Perczel-firkának fogják majd nevezni, hírneve pedig nagy lészen. A Perczel-firka nem vész el, csak átalakul.’ Ezen szavakat mormolta a hõs Gabarra Atta, majd pedig felszólította társait, hogy térjenek vissza a város építéséhez, hiszen nincs szebb dolog a világon, mint a munka maga, amelyet õsatyánk még a szerénységnél is többre becsült. (…)”

Bizony ezeket a szavakat mormolta a hõs, megjósolva tehát, hogy létezni és virulni fog lapunk a Völgység fõvárosának legremekebb középiskolájában. Így vakáció elõtt hadd mondjunk köszönetet minden kedves munkatársunknak, aki a 2007/2008-as tanév során tehetségével, tanácsaival és írásaival segítette a Perczel-firka létrejöttét. Az idei számok szerzõi és szerkesztõi a következõ személyek voltak: Bechtel Helmut Herman tanár úr, Bencze Barbara (11.B), Bujdosó Emese (9.C), Dudás Kiss Csaba (10.C), Eckert Jánosné kollégiumvezetõ asszony, Erb Alexandra (9.C), Ezer Boglárka (9.C), Fekete Csilla tanárnõ, tanárnõ, János Richárd (11.C), Kasza Melinda (9.C), Lõrincz Kinga (9.C), Máté Norbert tanár úr, Maraszin Fanni (9.C), Selyem Balázs (11.C), Temesvári Bernadett (11.B), Váncsa Mariann (9.C), Velner Zoltán (10.C). Fritzné Csaba Rózsa

Az internetes megjelenésért köszönet illeti Kálmán Tamás tanár urat, az anyagi támogatásért a Perczel-alapítványt, a témákért és az érdeklõdésért pedig minden perczelest.

Továbbra is él internetes elérhetõségünk: bármikor fordulhattok hozzánk a Ezt a címet a spamrobotok ellen védjük. Engedélyezze a Javascript használatát, hogy megtekinthesse. e-mail címen. Szeretnénk, ha a jövõben ötleteivel és cikkeivel minél több keris részt venne a lap összeállításában: tudósítsatok iskolai vagy városi eseményekrõl, írjátok meg véleményeteket a titeket érintõ ügyekben akár csak néhány mondatban is. Mindannyiunkban ott rejlenek az értékes gondolatok, csak elõ kell hoznunk õket! Ezúton szeretnénk felhívni olvasóink figyelmét, hogy egyes cikkeink a Perczel MédiaTÁRban is olvashatók. Érettségizõinknek kitartást, szerencsét és sikereket kívánunk a további próbatételekhez! Tanárainknak diáktársaink nevében ezúton köszönjük meg egész éves áldozatos tevékenységüket, diáktársainknak pedig kellemes és tartalmas szünidõt kívánunk! És ne feledjétek, õsszel újra találkozunk!

A Szerkesztõk