Elsõ úti célunk Lengyel volt, ahol Gróf Apponyi Sándor kastélyát tekinthettük meg. Körbevezettek minket az épületben, megtudtuk, hogy a 4 bejárati ajtó, a 12 kémény és a 365 ablak az évet szimbolizálja. Sajnos a régi berendezésbõl semmi sem maradt, pedig belelapoztunk volna a „HUNGARIKA” gyûjtemény néhány ritka darabjába. Az érdeklõdõk a Széchenyi Könyvtárban ezt megtehetik. A buszon Kocsis tanár úr vezetésével versenyeztünk, hogy ki mit jegyzett meg abból, amit elmondott az idegenvezetõnk.

Ugyancsak egy Apponyi kastélyban gyönyörködhettünk Hõgyészen. A kastélyszállóvá alakított épület uszodájában jó lett volna egyet csobbanni, de fürdõruha hiányában ez nem jött össze.

Az ozorai várat már többen is láttuk. A települést a vár egykori építtetõje, Ozorai Pipó, Zsigmond király hadvezére tette híressé. A XV. századi gótikus vár szabályos négyzet alaprajzú, zárt udvarú, egyemeletes téglafalazatú lakótömbbõl, és egy ezt körülvevõ, kerek tornyokkal erõdített külsõ várfalból állt. 1772-ben nyerte el mai alakját. Akkor épült ki a ma is látható timpanonos déli szárny az udvari vaskos árkádokkal. A többi szárny azonban magtárként szolgált ekkor, alattuk boros- és dézsmapincékkel. Az egyik alagsorban kapott helyet a börtön is. A várkastély termeiben Ozorai Pipó életén keresztül elevenedik meg Zsigmond király korának lovagi kultúrája.

Elcsigázottan érkeztünk meg Simontornyára, ahol a várban részt vettünk a költészet napja alkalmából Illyés Gyula életéhez kapcsolódó megemlékezésen. A nap fáradalmai után nemenként elkülönülve tértünk nyugovóra, azaz, tértünk volna, ha egy jó kis kalandtúra nem ráz fel minket. Egy éjszakai vetélkedõ keretében térkép segítségével kellett a számunkra ismeretlen terepen borítékokra vadászni, különféle feladatokat megoldani. Az izgalmaknak köszönhetõen nehéz volt elaludni, és hajnalba nyúló beszélgetés zárta a napot.

A ébredést, az illatos és még meleg kakaós és fahéjas csiga is segítette, amit reggelire kaptunk. Illatát és ízét még most is érzem! A második nap hamar eltelt. Petõfi Sándor emlékeit kerestük fel Sárszentlõrincen, Borjádon és Úzdon.

Borjád településrészen található a Petõfi-méhes, ami korábban a Sass család birtokához tartozott, Petõfi Sándor több híres versének, köztük A négyökrös szekér címûnek születési helye. Ugyanitt található Tolna megye egyetlen ipari emléke a Söréttorony. A kirándulás utolsó állomása Kölesd volt: a nagyközség Tolnai Borvidék központja, fontos borút állomás! A település jó bortermelõi adottságokkal rendelkezik, kiváló fehér és vörös borok vannak a gazdák pincéiben. A kismegyeháza ma mûvelõdési ház, illetve borok háza. Állandó képtár és honismereti kiállítás mûködik benne mai magyar képzõmûvészek alkotásaiból.

A kirándulást ebéddel zártuk. A vendéglõben Kocsis Csaba tanár úr adta át a jutalmakat azoknak a tanulóknak, akik az út során a legtöbb tényt, adatot jegyezték meg. A kora esti órákban érkeztünk haza. A fáradtságtól, édesanyám szokásos faggatózására csak azt tudtam mondani: Jó volt! Tényleg jó volt! Köszönjük a kirándulást szervezõ Fekete Csilla és Jakab Anikó tanárnõknek illetve Bechtel Helmut Herman és Kocsis Csaba tanár uraknak!