Az elsõ napon teszteket írtunk, hogy eldönthessék a tanárok, milyen csoportokra osszanak minket. Az ezt követõ napon kezdtük az ismerkedést a tanárokkal és persze az osztálytársakkal is. A következõ megmérettetés a szecskaavató volt, amire egy-két ember kivételével mondhatom, hogy jól vettük az akadályt. Így már nem szecskaként, hanem vérbeli perczelesként indultunk neki három hét után annak az „ismerkedõ” kirándulásnak, amit Helmut tanár úr szervezett nekünk Váralján.

Az osztály nagyon jól összeszokott. De két-három hónap elteltével kezdõdtek a problémák…: egyre többet hallani a 9.C nevet a tanáriban, és egyre több német egyes kerül a naplóba. A dolgok megoldására még nekünk sincs ötletünk, bár néhány tanár igen jó módszerekkel, de reménytelenül igyekszik hatni ránk. Ennek ellenére Bischof tanár úr szerint egy nagyon összetartó osztály vagyunk, akik persze minden buliban, túrában és kirándulásban benne vannak. Ott voltunk a szecskabálon, a Mikulás-discoban, a pótlocsolóbálon, és ha lett volna még buli, biztosan ott is megjelentünk volna. Október, november, december… ezek a hónapok hosszan és unalmasan teltek. Aztán jött a téli szünet, ami hozta magával a félévi bizonyítványt is. Azt hiszem, mindenki nevében mondhatom, hogy a január egy igen nehéz hónap volt. De ezt az akadályt is vettük, néhány bukással és kettessel.

Ezek után már mindenki az osztálykirándulást szervezte, amit nagyon vártunk, és ami véleményem szerint nagyon jól is sikerült. Kaposvárott és Pécsett voltunk elõször így együtt. Elsõ napon egy jégcsarnokba mentünk korizni, ami – azt hiszem – a legjobb volt a kirándulásban: jókat nevettünk, estünk-keltünk. A következõ megálló a városközpont volt, ahol egy kis szabadidõt kaptunk, ettünk-ittunk, fagyiztunk. Ezután a szállás elfoglalása következett, ami azért nem tetszett, mert nem volt egy helyen az egész osztály. Mindenki csini ruciba öltözött, és elindultunk a színházba, a Valahol Európában címû elõadást néztük meg, ami nagyon-nagyon szép volt. Ezt követte az esti biliárdozás és a csicsikálás. Reggel kevésbé kipihenten indultunk egy kaposvári múzeumba, ahol Rippl-Rónai József festményeit tekinthettük meg. Innen indultunk Pécsre, ahol megnéztük az ókeresztény sírkamrákat, és újabb szabadidõt kaptunk. Az evés-ivás után indultunk a Mecsextrém Parkba, ahol szerintem mindenki nevében mondhatom, hogy nagyon kellemes három órát töltöttünk el. Mindannyian fáradtan indultunk haza.

A szuper szecskaavató, Perczel-nap, diszkók, bulik, osztálykirándulások elteltével azt mondhatom, hogy nagyon örülök annak, hogy perczeles vagyok. Természetesen mindig akadnak helyzetek, amelyekben egy-egy tanárunkkal vagy osztálytársunkkal nem értünk mindenben egyet… De hát milyen unalmas lenne a világ, ha mind egyformán gondolkodnánk. Vannak unalmasabb és érdekesebb órák is, de együtt minden próbát ki lehet állni.

Most legfõképp az év végi bizonyítvánnyal van elfoglalva mindenki, írunk még fizikából, kémiából, matekból… De ezek idén már az utolsó próbatételek. Mindenképp sikeres tanéven vagyunk túl, akad néhány kiváló sport- és tanulmányi eredményünk. Most azonban nem ez számít, hanem az, hogy egy nagyon jól összeszokott társaság lettünk, akik összetartanak, és imádnak bulizni. Kívánom nektek, hogy ti is ilyen jó tanéven legyetek túl, és számotokra megfelelõ bizonyítványt nyújtsanak át a tanévzárón.

VISZONTLÁTÁSRA SZEPTEMBERBEN!!!