A suli megkezdése előtt- mint már hagyományosan- az idén is volt gólyatábor. Ez volt az utolsó lehetőségem arra, hogy életemben először eljussak egy középiskolai gólyatáborba. Így hát meg is ragadtam az alkalmat, ugyan már nem gólyaként, hanem 12-dikes gólyapásztorként. Természetesen rengeteget tanultam, új tapasztalatokat szereztem, és nagyon sok emlékkel tértem haza. Persze ezek az élmények leírhatatlanok, de én most mégis megpróbálom leírni őket.

A Gólyatábor képeinek megnyitásához kattints ide!

A gólyatábor az újdonsült perczeleseknek szerdán kezdődött, de a gólyapásztorok az új osztályfőnökök és Bischof tanár úr már hétfőn hozzákezdtek a tábor előkészületeihez. Gyors tempóban, a már megszokott 5 nap helyett, másfél nap alatt készítettek elő  mindent. Kipróbálták a játékokat, megszervezték a szobák beosztását és a csapatokat is felosztották. Így szerdán 14 és 15 óra között már nyugodtan várták a gólyákat.

A szokásos pólóosztás, beköltözés, kipakolás után Kocsis Csaba igazgató úr megnyitotta a tábort, majd az új osztályfőnökök megtartották első osztályfőnöki órájukat. Itt a gólyák már osztály szinten megismerhették egymást. Ezt követően a pásztorok úgynevezett „pásztorórát” tartottak a gólyáiknak. Ezen a csoporttréningen különböző játékok segítségével a csapattagok még jobban megismerhették egymást. A következő program az éneklés volt. A 2010-es év táborindulóját Bischof tanár úr tanította be a táborlakóknak („Elment a nyúl a bálba…”). A vidám percek után a csoportok egy projektmunkán vettek részt. Feladatuk volt, hogy egy címert és egy csapatindulót készítsenek, 40 perc alatt. Amikor az idő lejárt, a csapatok bemutatták rajzolt címerüket és elénekelték a közösen kitalált dalt. Persze jókat nevetett mindenki egymás rajzain és énekhangján. Vacsora után mindenki készült az éjszakai túrára. Éjféltájt értek haza a túrázók, így nagyon fáradtan hajtották álomra a fejüket.

Ám másnap reggel 7-kor hatalmas hangzavarra ébredtek a gólyák. Sziréna, kolomp és ordítás hallatszott az egész kollégiumban. A hangos ébresztés után, ha még valaki nem lett volna elég friss, Bischof tanár úr egy kis reggeli tornával mindenkit felrázott. A finom reggeli után a társaság egy sportvetélkedőn vett részt. A játékos feladatok még jobban összerázták a csapatokat. Együtt szurkoltak egymásnak a legkisebb perczelesek. A vetélkedő után csapattréning, majd a forma1 következett. Így mindenki farkas éhesen ült oda az ebédlőasztalhoz, ám a pásztorok és a tanárok nem hagyták csak úgy enni a gólyákat. Minden egymás mellett ülőnek összekötötték a kezét, így csak a másikra hagyatkozva fogyaszthatták el azt, ami a tányérjukon volt. Délután egy recycling design bemutatóra kellett felkészüljenek a csapatok, ami „szemétruha-bemutatót” jelent. Minden csapatból egy embert kellett felöltöztetni, már nem szükséges hulladékokból, majd egy másik csapattag el kellett mondja, hogy mi látható a modellen. Bátran mondhatom, a ruhákkal és a bemutatókkal bebizonyítottuk, hogy igazi ÖKO iskolások vagyunk. A bemutatót követően a csapatok úgynevezett „békaugrás-hadműveleten” vehettek részt. A gólyáknak különböző állomásokon egy-egy ügyességi feladattal kellett megbirkózniuk. Az állomásokon, csütörtökön több perczeles diák beugrott segíteni. Munkájukat köszönjük:-)! Az esti órákban pedig egy „karaoke” buli, majd Németh Szabolcs közreműködésével disco gondoskodott a jó hangulatról.

A harmadik nap reggelén a pásztorok szép hangjukon a „Pál, Kata, Péter” c. dallal ébresztették a gólyákat. A reggeli torna után ismét csak egymásra hagyatkozva ehették meg az ennivalójukat. Egyetlen szabály volt érvényben a reggeli ideje alatt: „Amit megfogsz, azt és abból nem ehetsz, nem ihatsz.”. Azt hiszem, így már mindenki érti, hogy igen mókásra sikeredett a reggel. A délelőtt folyamán egy városi vetélkedőn vettek részt a csapatok. A város különböző pontjain egy-egy tanár várta a csoportokat jobbnál jobb feladatokkal. Voltak matek, fizika és logikai feladatok, és persze ügyességi feladatok is, mint a gólyalábakkal való sétálás. A nagy, városi körút után ebédeltünk, majd megnéztük a Kálmán tanár úr által elkészített gólyatáboros videót. Ezután már csak az igazgató úr záróbeszédje és a búcsúzkodás maradt hátra.

Azt hiszem, bátran mondhatom, hogy egy jól megszervezett, jó hangulatú gólyatáboron vagyunk túl. Remélem a gólyák is így érzik, és már nagyon várták a szeptember 1-jét. Nekik sok sikert kívánok az elkövetkezendő négy évre, a pásztoroknak és a tanároknak pedig köszönjük szépen a sok-sok áldozatos munkát!